József

Adós vagyok ezzel a bejegyzéssel már pár hete. Csak annyira kevés az időm, mert legtöbbször az a kevés szabadidőm úgy telik el, hogy Titeket olvaslak. És az mindig nagyon jó, rólatok olvasni...

Iri játékába szeretnék én is belépni és Józsefről irni - ha ugyan már nem túl késő. Ő azért kedvencem, mert nagyon tudok azonosulni vele.

Egyik dolog az "álmodás". Én is nagy álmodozó vagyok. Mindig kell legyen egy álmom, egy célom, hogy tudjam merre tartok. Ez nagyon sokat jelent olyankor, amikor teljesen jelentéktelennek tünik az amit éppen teszek. Aztán megnyugszom és tudatosodik bennem, hogy a nagy dolgok elérésében sok apró dolgot meg kell tennem...

Idegen földön szolgált. Na, ebből - hála Istennek - nekem is bőven kijutott az elmúlt 12 évben.
Ezzel együtt járt, hogy sok új dologgal kellett szembesülnie, sok dolgot megtanulnia, megszoknia, amit ha otthon marad, soha nem tanul meg valószinüleg...

Gyakran megtörtént, hogy az ő viselkedése és az őt ért igazságtalanságokkal szembeni hozzáállása nekem nagy példa volt, erőt adott. Nem adta fel keserüséggel, hanem kitartott és végig minőségi munkát végzett. Érdemes volt, ezt én is hálával elmondhatom!

Másrészt, gyakori imám volt és ma is az, hogy áldás legyek azon emberek számára, akiknek dolgozom és ahova tartozom: családom, barátaim, ismerőseim.