2010. augusztus 2., hétfő

Életjel és játék


Iri és Marika már több mint egy hónapja játékra hívtak, akkoriban utaztunk el háromhetes szabadságunkra, haza. Úgy terveztem, hogy majd útközben, vagy otthonról megírom, de a repülőn elő sem vettem a gépet, olyan fáradt voltam. Otthonlétünk alatt pedig olyan pörgősen teltek a napok, hogy ez teljesen kimaradt.
Nagyon szépen telt a szabadságunk, (később hozok majd képeket is, kb 1ooo db készült) még mindig próbálok visszazökkenni a néha borús-esős, többnyire fülledt meleg vagy kellemes -mert kevésbé párás - hétköznapokba. Zajlik az élet körülöttünk, én pedig közben munkát és nagyobb lakást keresek. Még mindig a lakástéma...

Akkor jöjjön az a 7 dolog, ami eszembe jut, ha Istenre gondolok:
1. Gyerekkorom óta ismerem. Néha egészen közelinek érzem, néha pedig nagyon távolinak. Volt idő, amikor annyira közel éreztem magamhoz, hogy azt hittem, ha kinyújtom a kezem, megérintem. Azóta is vágyom újra erre a közelségre.
Olyan is volt, hogy hosszasan imádkoztam a válaszáért, de nem felelt. Akkor azt hittem, hogy nagyon messze van tőlem, de nem volt. Csak hallgatott.
2. Nagyon szeret. Volt idő, amikor kételkedtem ebben, de a legnehezebb időkben tapasztaltam meg igazán, hogy a szeretete miatt adott vagy vett el dolgokat, embereket az életemből. Igen, ellentmondásosan hangzik, de van amit már világosan értek, van amit még nem. Talán majd egyszer.
3. Ő az, aki biztonságot ad a jövőre nézve. Számomra az Ő szava az egyedüli garancia. Egyesek ezt optimizmusnak nevezik, én Istenbe vetett hitnek.
4. Folytonosan nevel. Sokszor azon gondolkodom, hogy ha több időt töltenék Vele, mennyivel többet tanulhatnék Tőle, mennyivel érettebb lennék. Szégyenkezek...
5. Ő az aki széppé teszi a kapcsolataimat. Csodálom őt, amikor felismerem, hogyan munkálkodik barátnőim életében, házasságunkban. Jó ezeket megosztani, ezekről beszélgetni.
6. Hozzá jövök kéréseimmel, ebből még mindig sok van. És hiszem, hogy ami fontos, az mind meghallgatásra talál. Hálás vagyok azokért, amiket eddig megkaptam. Hálás vagyok azért, amit ezután fogok kapni.
7. Jó az Úr! Jó Vele élni!
Hogy kinek adom tovább? Íme: Piroska, Marika, Edith nővérem, Anikó, Eunika, Jutka, Maresz, Sára, Abigél. Igen, tudom, ez több mint 7...


2010. június 14., hétfő

Újabb horgászós hétvége

...ezúttal Pennsylvaniában. Szombat reggel hajnalban keltünk útra és néhány órával később meg is érkeztünk kedves pótszüleinkhez, Gittához és Pistához. Mint mindig, nagy szeretettel fogadtak. Bőséges ebéd után el is indultunk egy közeli tóhoz, elsősorban horgászni, másodsorban kikapcsolódni. Hála a JóIstennek, az idő is csodás volt, hétágra sütött a nap, kellemes meleg volt.

Ahányszor erre járunk, mindig feltöltődök, azért is, mert szerető barátok vesznek körül, ugyanakkor magunk mögött hagyjuk a nagyváros zaját, zsúfoltságát és már az úton csodálom a természet szépségét, a rengeteg zöldet, erdőket, vizeket és egymástól távol épített házakat.

Vonattal utaztunk, én nem sokkal felszállás után bealudtam. Aztán később mikor felébredtem, láttam, hogy Drágám már sorban csomókat kötött a horgokra, amik ott sorakoztak az előttünk levő szék támláján...



Készülődés a nagy fogásra...



A szép időt sokan kihasználták. Barnim itt már a tücskeivel bajlódik:



Azokkal a tücskökkel, akikkel hajnalban bújócskáztam a lakásban. Valami neszt hallottam, de sehogysem jöttem rá, hogy honnan ered, aztán, mivel hajnali 5 óra volt, nem is voltam biztos abban, hogy jó a hallásom. Később, amikor már biztos voltam abban, hogy valóban hallszik valami, elkezdtem a hang után menni és pár perc múlva rájuk találtam abban a nylonzacskóban, ami furcsa módon az egyik fiókon lógott. Belenéztem, akkor már sokkal tisztábban hangzott a cirpelés. Drágám horgászáshoz vette őket, értitek, ezeket akarta felszúrni a horogra.

Ez a kutyus vagy a csónakról őrizte a tavat, vagy a vadlibákat kergette. Hadd ne mondjam micsoda gágogással éljenezték a libák.



Amig Drágám készítette a horgászbotot, addig Pistabácsi már sorban fogta ki a halakat. És sorban dobta vissza őket... Aztán már ő is kész volt az első dobásra.



Gitta és én közben bámészkodtunk, pihentünk.





Egy idő után aztán meguntam az ücsörgést...









Ezek már az én halaim. Egyszerre kettő!!!! Jaj, hogy nem látszik?




Így már jobb? Nna, ilyen naaaagyok voltak!!! Kb. arasznyiak...


Ezek is mentek vissza a vízbe. De lényeg, hogy gazdagodtunk egy szép, élménydús szombati nappal. Vasárnap délelőtt gyüliben voltunk, délben pedig egy másik kedves magyar házaspárral ismerkedtünk meg, nagyon jó volt együtt lenni.
Hát ilyen hétvégénk volt. Köszönünk mindent Gitta és Pista!

2010. május 12., szerda

Horgászós hétvége

Az elmúlt két szombaton, délutánonként kiruccantunk kedves barátainkkal a Bear Mountain-hoz. Legutóbb amíg a fiúk horgásztak, addig finom miccset, virslit sütöttünk parázson. Drágám kérésére még a kürtőskaláccsal is megpróbálkoztam több - kevesebb sikerrel. 3 féle lisztből állt össze az adag, ezért szerintem nem volt az igazi. Na, de majd legközelebb...

Jöjjenek a képek:












2010. április 30., péntek

Tavasz


Régóta nem írtam már ide... Telik egyik hét a másik után, hónap a hónap után és nagy örömömre itt van már a tavasz!

Ezeket a képeket muszáj föltennem, már csak azért is, mert ha sikerül elköltöznünk (amennyiben rátalálunk a megfelelő lakásra), ezek a gyönyörű kis virágok ittmaradnak a ház előtt. Kedvenc virágom. A napokban újra meg voltam fázva és nagyon féltem attól, hogy mire helyrejön a szaglásom már nem lesz mit szagolgatnom. De ahogy kilépek a házból, megcsap a gyöngyvirágillat, fantasztikus!!!

Mindenkinek kellemes, áldott hétvégét kívánunk!