Ma megsutottem eletem elso turos buktajat es "pek-kiflijet" a Nagymamam receptje szerint. Ez attol kulonleges, hogy soha senkit nem lattam azelott ugy sodorni kiflit, mint ot: szembol maga fele. Es sehol nem ettem ennel finomabbat, de komolyan.
Volt mar egy korabbi probalkozasom a kelt tesztakkal es az annyira sikertelen volt, hogy egy idore elment a kedvem az ujabb kiserletezgetestol. Kesobb rajottem, hogy kivetelesen nem az en hibambol nem sikerult, hanem az itteni liszt alacsony sike'r tartalma okozta a problemat. Azota mar beszereztem a kelt tesztakhoz szukseges kanadai Five Roses lisztet es ma izgatottan fogtam a suteshez.
Kulonosen kivancsi voltam a dagasztasra, eloszor hasznaltam erre a Dragamtol kapott szulinapi ajandekot, a Kitchen Aid allomixert. Amig figyeltem a gep mozgasat, arra gondoltam, draga Anyukam milyen nagy hasznat vette volna egy ilyen gepnek otthon, hiszen nalunk nagyon gyakori volt a kalacs sutes. Anyu szokasa szerint koran kelt olyankor es mire mi felebredtunk, mar a kisult kalacs illata terjengett a hazban. Es olyankor mindig agyba hozta nekunk a friss szeleteket egy csesze kave vagy tea tarsasagaban. Igy kenyeztetett minket Anyukam...
Aldja meg a JoIsten mindket kezet!
Nos, igy neznek ki a buktaim es a hires pekkifli:
Uuugy orulok! Es a Dragamnak is nagyon izlik...
2009. május 9., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
nem csodálom, hiszem annyira jól néznek ki, mint az anyukádé, mert én ettem abból!
VálaszTörlésEngem is finom csöregével kinált meg anyukád, az is nagyon finom volt.
VálaszTörlés