Elmult hetvegen

meglatogattak minket nagyon kedves barataink Pennsylvaniabol. Ok a mi kedves "potszuleink", akiket nagyon szeretunk: Gitta es Pista. Eskuvonk utan ismertem meg oket, az itteni eskuvoi ebeden, mint Barnim potszuleit. Csodalatos emberek, csupa szeretet a szivuk.

Gittaval nagyon jokat szoktunk beszelgetni, amig Pista es Barnim jol elvannak a horgaszassal...
Halas vagyok azert, hogy akarhova vitt az utam eddig, mindig volt egy olyan no, akivel megoszthattam a gondjaimat: Angliaban ott volt Vina, akit ma is ugyanugy szeretek, mint 11 eve, es most itt van Gitta, aki nagyon jo tanacsokkal lat el.

Legutobbi latogatasukkor elmentunk az akvariumba, sajnos zarasra ertunk oda. Igy szombaton felkerekedtunk idoben, hogy legyen idonk boven nezelodni. Csodalatos indonk volt a bejosolt rossz ido ellenere, hala Istennek!!! Azutan setaltunk egyet az oceanparton, gyonyoru volt a naplemente, es nem tudtam megallni, hogy ne keszitsek ujra kepeket arrol a bizonyos lampasorrol...