Enyém "titkaim"

Mióta Evódia játékba hívott, ott motoszkált a fejemben, hogy milyen dolgokról is írhatnék. Néha eszembe jutott 1-1 dolog, közben már el is felejtettem őket, viszont eszembe jutottak mások. Nem tudom meglesz-e a 7, de nagyon szeretném már leróni a tartozásomat, mert

1. nagyon nem szeretek tartozni. Egyszer (remélem csak egyszer) az történt, hogy egy kirándulásról fényképeket rendeltünk. Akkoriban nem voltak még ezek a hiper-szuper digitális gépek, hanem a csapatban volt 1-2 emberke aki rendelkezett ezzel a komoly gépezettel, és nála rendelte meg mindenki utólag azokat a képeket amelyiken szerepelt. Én is így tettem, de mivel éppen nem volt nálam pénz amikor elhozta őket az illető, teljesen kiment a fejemből és kb fél év múlva jutott eszembe a tartozás... Azóta igyekszem azonnal fizetni.
2. Legrégebbi emlékem az, amikor 4 évesen a családdal a szülinapomat ünnepeltük, éppen vacsoráztunk. Amikor a torta az asztalra került, Apu az öcsémet, Lacit az asztal alól szólította, merthogy szokása volt odabújni ha éppen nem akart enni - gondolom... Mikor kiderült, hogy nincs ott, akkor valaki ölbekapott és rohant velem le az udvarra. A tömbház előtt már sokan álltak és mindenki a tömbházat nézte, közben én azon csodálkoztam, hogy miért jönnek ki pizsamában az emberek az utcára... Ez volt a '77-es évi, minden idők egyik legborzasztóbb földrengése Romániában.
3. Első szakmám a hegesztés. Nagyon szerettem hegeszteni, számomra az is kézimunka volt. A hegesztéshez nagyon fontos a kézben a finomság. Érezni kell, ahogy a pálcát lassan és folyamatosan húzod végig a fémek között. Ha megugrik vagy odaragad, baj...
4. Ha valamitől félek, általában szembenézek vele. Így voltam az úszással is. 25 éves fejjel, két barátnőmmel (emlékeztek lányok?) jelentkeztünk felnőtt úszó tanfolyamra. Már nem félek - annyira - a mély víztől, csak ha sokáig nem úszok. Kell hozzá 1-2 óra amíg elmúlik a fóbiám. De ugyanígy vagyok az autóvezetéssel is, ha sokáig nem teszem, akkor félek hozzákezdeni. Még a gocartozást is alig vállaltam be mióta itt folyton metrón utazom...
5. Későn érő típus vagyok. Talán ezért van az is, hogy én az egyetemet 7 év szünet után kezdtem. A házasságot meg 35 évesen. Na jó, talán ez mégsem erre kenhető... Lényeg, hogy vannak dolgok, amikhez még mindig naivan állok hozzá. Ugyanakkor érdekes számomra, hogy bizonyos dolgokban pedig éppen az ellenkezője nyilvánul meg. Lehet, hogy a végletek embere vagyok?
6. A kötelező dolgokat egyenesen gyűlöltem, főleg gyerekkoromban. Mint pl. a kötelező háziolvasmányokat. Ha valami kötelező volt, akkor én csakazértse! Ezért van az, hogy én a suli befejezése óta pótolom a magyar szépirodalmi művek olvasását. Még mindig van 1-2 klasszikus hátra, amiket illene már elolvasnom. Hamarosan!
7. Most nem jut eszembe. De ígérem, amint beötlik, pótolni fogom.

Képes beszámoló a hétvégéről

Hirtelen jött a meghivás és ugyanolyan gyors volt a döntés. Mindössze 5 perc alatt megbeszéltük, hogy másnap reggel korán indulunk Pennsylvaniaba. Nagyon örülök, mert igy Laci is megismerkedett pótszüleinkkel, Gittával és Pistával, emellett volt lehetősége látni azt a sok szépet, ami minket mindig elkápráztat, ahányszor arra járunk.

Szombaton elmentünk egy közeli erdőben levő menonita táborba, amely a közeli kis patak nevét viseli: Swatara Camp.

Túráztunk egy jót az erdőben, aztán egy kiadós ebéd után elmentünk gocartozni és minigolfozni. Annyira élveztem!

Elmentünk a Hershey csokigyárba is, majd onnan az egykori gyártulajdonos nevét viselő hires hotelbe is benéztünk, márcsak a kilátás miatt is. Jót beszélgettünk a teraszon...

Igy néz ki belül a lobby:

Köszönjük szépen a feledhetetlenül csodás hétvégét, a szeretetteljes vendégfogadást!